A stancolásos hulladékkibocsátás nemcsak az öntapadós címkék feldolgozási folyamatának alapvető technológiája, hanem gyakori problémákkal is jár, amelyek közül a hulladékkibocsátás repedése gyakori jelenség. Amint a lefolyó megreped, a kezelőknek le kell állítaniuk és át kell helyezniük a lefolyót, ami alacsonyabb termelési hatékonyságot és magasabb nyersanyag-fogyasztást eredményez. Tehát mi okozza a hulladékkibocsátás repedését az öntapadó anyagok stancolása során, és hogyan kell kezelni?
A nyersanyagok szakítószilárdsága alacsony
Néhány anyag, mint például a könnyű porpapír (más néven tükörbevonatú papír), rövid és viszonylag törékeny, a stancolás során keletkező hulladék élének szakítószilárdsága alacsonyabb, mint a berendezés hulladékfeszültsége, így könnyen törik. Ilyen esetekben a berendezés leeresztő feszültségét minimalizálni kell. Ha a berendezés leeresztő feszültségét minimálisra állították be, és még mindig nem oldja meg a problémát, akkor a folyamattervezés korai szakaszában szélesebbre kell tervezni a leeresztő élt, hogy a leeresztő él ne törjön gyakran a stancolás során.
Ésszerűtlen folyamattervezés vagy túlzott veszteség
Jelenleg a piacon számos, változó információs nyomtatásra használt címke könnyen téphető virtuális késsorral rendelkezik, egyes öntapadós címkefeldolgozó vállalkozásokat korlátoz a berendezés, és a pontozott kést és a szegélykést ugyanabba a stancolóállomásba kell helyezniük; ráadásul a költség- és ártényezők miatt a selejt széle nagyon vékony, általában csak 1 mm széles. Ez a stancolási folyamat nagyon magas követelményeket támaszt a címkeanyagokkal szemben, és egy kis gondatlanság is selejt széle töréséhez vezethet, ami befolyásolja a termelési hatékonyságot.
A szerző azt javasolja, hogy az öntapadós címke feldolgozó vállalkozások – amennyiben a körülmények engedik – próbálják meg elválasztani a könnyen téphető virtuális késvonalat a címkekerettől a stancoláshoz, ami nemcsak a selejtszél törésének gyakoriságát csökkentheti, hanem jelentősen javíthatja a stancolás sebességét is. Azok a vállalkozások, amelyek nem rendelkeznek ilyen feltételekkel, a következő módokon oldhatják meg ezt a problémát. (1) Állítsa be a pontozott kés arányát. Általánosságban elmondható, hogy minél sűrűbb a virtuális vágási vonal, annál valószínűbb, hogy a selejtszél eltörik. Ezért beállíthatjuk a pontozott kés arányát, például 2:1 arányban (2 mm-es vágás 1 mm-enként), így a selejtszél törésének valószínűsége jelentősen csökken. (2) Távolítsa el a virtuális késvonal címkehatáron túli részét. A szaggatott vonalú késeknek számos stancolási változata létezik, amelyek hosszabbak, a címkekereten túl helyezkednek el. Ha a selejtszél keskeny, akkor a szaggatott vonalú kés nagyon keskeny lesz a selejtszélen, és levágja a selejtszél egy részét, aminek eredményeként a selejtszél könnyen törik. Ebben az esetben egy formázóreszelő segítségével lereszelheted a címke külső szegélyét kiemelő pontozott kést, ami nagymértékben javíthatja a selejt erősségét, így a selejt nem lesz könnyű eltörni.
Nyersanyag-szakadás
Az öntapadó anyag szakadása könnyen a hulladékürítő él töréséhez vezethet, amit viszonylag könnyű észrevenni, és ebben a cikkben nem részletezünk. Meg kell jegyezni, hogy egyes ragasztóanyagok széle kicsi és nehezen észrevehető, ami gondos megfigyelést igényel. Ilyen problémák esetén a rossz anyag eltávolítható, majd stancolható.
A ragasztóanyagban lévő ragasztóbevonat mennyisége nagyban befolyásolja a ragasztóanyag stancolási teljesítményét. Általánosságban elmondható, hogy a stancolóberendezésen az öntapadó anyagok stancolása nem történik meg azonnal, hanem a stancolás megkezdése előtt egy bizonyos távolságra továbbítódik a hulladékkezelő állomáshoz. Ha a ragasztóbevonat túl vastag, a stancolóállomástól a hulladékkidobó állomásig tartó átviteli folyamat során a ragasztó visszafolyik, aminek következtében a vágott ragasztófelület összeragad, és a hulladékkidobás során a tapadás és a törés miatt a kidobott anyag széle felhúzódik.
Általánosságban elmondható, hogy a vízben oldódó akril ragasztó bevonatmennyiségének 18 ~ 22 g/m2 között, a forró olvadék ragasztó bevonatmennyiségének pedig 15 ~ 18 g/m2 között kell lennie. Az öntapadó anyagok ezen tartományának meghaladása esetén a selejtes szélek törésének valószínűsége jelentősen megnő. Egyes ragasztóknál, még ha a bevonat mennyisége nem is nagy, erős folyékonyságuk miatt könnyen selejtes tapadást okozhatnak. Ilyen problémák esetén először meg kell vizsgálni, hogy van-e komoly húzódási jelenség a selejtes szél és a címke között. Ha a huzalhúzási jelenség komoly, akkor azt mondják, hogy a zselatin ragasztó bevonatmennyisége nagy, vagy a folyékonyság erős. Ezt úgy lehet megoldani, hogy szilikonolaj adalékanyagokat viszünk fel a stancoló késre, vagy melegítjük az elektromos fűtőpálcát. A szilikon adalékanyagok hatékonyan lelassíthatják a ragasztó visszafolyási sebességét, és a ragasztóanyag melegítése gyorsan meglágyíthatja a ragasztót, így csökkentve a huzalhúzás mértékét.
A vágószerszám hibái
A stancoló kés hibái könnyen okozhatnak selejtes éltörést. Például egy kis rés a kés élén ahhoz vezet, hogy a ragasztófelület anyaga nem vágható le teljesen, a vágatlan rész viszonylag koncentrált a többi részhez képest, és könnyen törik. Ezt a jelenséget viszonylag könnyű megítélni, mivel a törés helye rögzített. Ilyen helyzetekben először a sérült kést kell megjavítani, és csak utána lehet stancolni.
Egyéb kérdések és módszerek
A nyersanyagok cseréjén kívül számos módja van a probléma megoldásának a folyamat szögének megváltoztatásával, például ferde kidobás, előcsupaszítás, közvetlen sorvágás, melegítés, vákuumos elszívás, diszlokációs módszer stb. 1. A ferde hulladékkidobás speciális alakú címkék stancolásánál túl nagy a vágási modulus, mivel a hulladékgyűjtő feszültsége nem egyenletes, könnyen előfordulhat a meghibásodás vagy törés jelensége, majd a hulladékvezető görgő szögének beállításával megoldható a hulladékkidobás törési problémája. 2. Előcsupaszítás Speciális alakú címkék és nagyméretű papírcímkék stancolásánál a stancolás előtt előcsupaszítást lehet végezni, hogy csökkentsék az anyag csupaszító erejét a hulladékkidobás során. Az anyag előcsupaszítása után a csupaszító erő 30%~50%-kal csökkenthető, a fajlagos csupaszító erő csökkenési értéke az anyagtól függ. Érdemes megjegyezni, hogy az online előcsupaszítás hatása jobb. 3. Egyenes soros módszer A nagy súly és a nagy stancolási modulus okozta hulladékürítési törés esetén az egyenes soros módszer alkalmazható a papíradagoló vezetőgörgővel való érintkezés minimalizálására a hulladékürítés előtt, megakadályozva, hogy a címke a hulladék széléhez ragadjon a feszítő extrudálás miatti ragasztótúlcsordulás miatt. 4. Vákuumos szívásos hulladékstancolás esetén a címke egy része nagyon nagy, és a szívófúvóka felhasználható a hulladék szélének kiszívására a hulladékürítéshez, de figyelmet kell fordítani a szívás stabilitására, a szívás méretét az anyag vastagságával, a hulladék szélének méretével és a gép sebességével kell kombinálni. Ez a módszer megállás nélküli hulladékürítést tesz lehetővé. 5. A diszlokációs papíranyag-stancoló modul nagyobb, a keresztirányú átmérő szélessége kicsi, a keresztirányú átmérő könnyen eltörik vagy elszakad a hulladékürítéskor, a késoszlop és az oszlop eltolt, ami puffereli a feszültséget a keresztirányú átmérő hulladékakor, de javítja a késszerszám üzemciklusát is.
Közzététel ideje: 2022. márc. 22.
